Az angoltanár

Mi a feladata egy angoltanárnak, és milyen a jó angoltanár? Igaz az, hogy az anyenyelvű angoltanár jobb? Ezekre a kérdésekre adunk itt választ.

Angoltanár szerepek

Irányító: biztos láttatok már filmben olyan jelenetet, ahol a tanár az osztállyal szemben áll, ahol tulajdonképpen vezényli a történteket, szavakat vagy mondatokat mond, a tanulók pedig unottan ismétlik. Sokáig ilyen volt a nyelvkotatás, más tantárgyak oktatása pedig ma is így történik. Ezt frontális módszernek is hívják, ugyanis a tanár az osztályterem elején áll a diákokkal szemben. Így az “anyag leadásán” van a hangsúly, a tanulók csak passzív befogadók. Könnyű belátni, hogy ha csak erre támaszkodik egy angoltanár, akkor megfosztja a tanulókat a gyakorlás lehetőségétől, azaz esetünkben az angol nyelv használatától. Ezért egy modern angol óra tele van páros és csoportmunkával, ahol a tanár megfigyelőként van jelen (lásd lejjebb). Ez persze nem azt jelenti, hogy a tanárnak sosem kell irányítania. Gyakran el kell magyarázni valamit, például egy nyelvtani szerkezetet, amikor is érdemes az osztály előtt, mindenki hallatára tennie ezt, akár magyarul.

Szervező: ez egy rendkívül fontos feladat egy nyelvórán, hisz a tanárnak különböző gyakorlatokhoz párba vagy csoportba kell rendeznie a diákokat, és el kell tudnia nekik magyarázni a feladatot. Erre meg lehet kérni egy-két tanulót vagy a tanár magában vagy egy tanulóval be tudja mutatni a gyakorlatot, hogy mindenki értse mit kell csinálni. Gyakran vissza is kérdez, és elmagyaráztatja a tanulóval a feladatot, hogy megbizonyosodjon róla, hogy értette. Ez nagyon fontos, ugyanis ha nem értik jól a feldatot, hogy mi a lényege és hogyan kell kivitelezni, akkor nem fognak abból profitálni, az angoltanárnak pedig már késő lesz beavatkoznia amikor a gyakorlat már javában folyik.

Megfigyelő: az ilyen páros és csoportmunkában válik a megfigyelés a tanár feladatává. Azt figyeli, hogy gördülékenyen megy-e feladat, és csak akkor szól bele, ha a diákok elakadnak, segítségre van szükségük vagy netalántán ki kell javítani valami hibát. Az utóbbival csínnyán kell bánni, hisz nem akarjuk fölöslegesen megszakítani a kommunikációt (hibajavításról még lesz szó). Egyszerre persze csak egy csoportot vagy párt tud megfigyelni, ezért is olyan fontos a feladat megfelelő megértetése, a tanulóknak ugyanis gyakran magukban kell azt csinálniuk.

Értékelő: az egyik dolog, amit a diákok elvárnak a tanáraiktól, hogy jelezzék, hogy jó-e amit produkálnak. Ez az elvárás persze diákfüggő is. Javítás nélkül viszont helytelenül rögzülhetnek a tanulóban nyelvtani szerkezetek, a szókincs vagy a kiejtés egyaránt, amit később sokkal nehezebb kijavítani. Van amikor viszont nem szükséges az azonnali javítás, ilyenkor az angoltanár a folyékony beszédre figyel, és közben jegyzetel. Majd aztán ha vége a párbeszédnek, megbeszélhetik a hibákat. Az értékelő angoltanár feladata az is, hogy tudja, hogy készen áll-e a diákja egy nyelvvizsgára, milyen szinten van a különböző készségekből, stb.

Súgó: gyakran szerepjáték közben a tanulók elvesztik a fonalat, nem tudják hogy fejezzék ki magukat, és leblokkolnak. Ilyenkor hátradölhet a tanár, és várhatja, hogy milyen kommunikációs stratégiákat (amiket szintén érdemes tanítani) használ a tanuló, hogy kimásszon a helyzetből, de legtöbbször jobb, ha beleavatkozik, segít, anélkül, hogy átvenné az irányítást. Ugyanis inkább a kreatív gondolkodásra szeretné ösztönözni a diákokat, mintsem arra, hogy minden szaván lógjanak. Ezért van az, hogy időnként szavakat vagy mondatokat javasol, hogy folytatódhasson a párbeszéd, ott ahol abbamaradt.

Résztvevő: gyakori, hogy az angoltanár maga is csatlakozik a tanulók gyakorlatához, magánórákon pedig elkerülhetetlen, hisz ő az egyetlen rendelkezésre álló személy, aki párbeszédet tud folytatni a tanulóval. Ennek az a veszélye, hogy a tanár dominálhatja az interakciót, hisz jobban tud angolul, mint a diákjai, és a diákok is általában nagyobb figyelmet fordítanak a tanárukra, mint a társaikra. Egy tapasztalt tanár tudja, hogy kerülje el ezt a problémát.

Erőforrás: ez az, amikor a tanár konkrét nyelvtudására kérdeznek rá a diákok: “Hogy mondják azt, hogy…”, “Mit jelent a…“, stb. Ilyenkor a tanár konkrétan válaszolhat a kérdésre, de segíthet a tanulónak maga megtalálnia a választ, ezáltal növelve a tanuló autónómiáját. Így később nem kell a tanárra támaszkodnia, hisz ő úgysem lesz mindig mellette. Ez egyébként a híres angol közmondás tipikus esete: “adj az embernek halat, és egy napig eteted; tanítsd meg az embert halászni, és egy életen át eteted.”

Nyelvi modell: A tanár által produkált nyelv nagyon fontos, hisz a legtöbb esetben a tanuló ezt fogja modellezni. Erre persze oda kell figyelnie a tanárnak, nem beszélhet teljesen kötetlenül, úgy mint a barátaival. Talán néha el is kell túlozni a hanglejtést, szépen, artikuláltan kell beszélnie. Viszont ezt mind valamivel magasabb szinten kell tenni, mint amilyen szinten a diákja van, de nem annyira, hogy az számára ne legyen érthető. Ezt belőni nehéz, de ami sokkal nehezebb, hogy a tanuló olyan tartalmat találjon, ami erre ráillik. A legtöbben szeretünk sorozatokat, filmeket nézni, de azok valószínű, hogy túl nehezek még a nyelvtanuló számára. Egy jó angoltanár tisztában van a pop-kultúrával annyira, hogy tud ajánlani a tanuló szintjének megfelelő tartalmakat. Sőt, abban is tud segíteni, hogy a tanuló nyelvtanulási szempontból a leghatékonyabb fogyassza azokat. A klasszikus példa erre a könnyített olvasmányok (graded reader book).

Forrás: Jeremy Harmer – The Practice of English Language Teaching

angol tanár

Jobb az anyanyelvű angoltanár?

Sokan meg vannak róla győződve, hogy hatékonyabban lehet anyanyelvű tanártól tanulni. Ez az előítélet megmutatkozik az anyanyelvűek utáni keresletben, sőt a nem anyanyelvű tanárok diszkriminációjában is. Valóban ennyivel jobb egy anyanelvű angoltanár? Nos, én megkockáztatom, hogy sok esetben egyáltalán nem jobb, sőt, néha érdemesebb nem anyanyelvű tanárt választani. Nézzük meg mindkettő előnyeit, majd azt, hogy kinek melyik ajánlott.

A nem anyanyelvű tanár előnyei

  • Maga is nyelvtanuló volt, így modellként áll a diák előtt, bizonyítékot szolgáltatva arra, hogy meg lehet tanulni a nyelvet.
  • A legtöbb tanár az egyetemen megtanulja a nyelv szabályait, a nyelvről mint szabályrendszerről mélyek az ismereti. Az anyanyelvű tanár viszont sokszor “nem tudja, hogy mit tud”, azaz kiválóan használja a nyelvet, de nem ismeri mélyrehatóan a működését, például mi az a főnévi igenév, a módbeli segédige, stb. Ezt persze tanulják valamennyire az anyanyelvűeknek szánt tanári tanfolyamokon is, de közel sem érnek el olyan szintű tudást, mint az egyetemen képzett nem anyanyelvű tanárok.
  • Ha magyar az angoltanár, akkor tisztában van a magyar anyanyelvűek által elkövetett leggyakoribb hibákkal, így könnyebben tud segíteni, vagy meg tud előzni hibákat, amiket a legtöbben elkövetnénk. Ezenkívül, amikor el kell magyarázni valamit, beszélhet magyarul, hogy a tanuló biztosan megértse. Nem beszélve a fordítási feladatokról, amik nem szükségszerűek a nyelvtanuláshoz, de sok tanuló szereti őket.
  • Több dialektust ismer, és nem tud a sajátjához ragaszkodni annyira mint egy anyanyelvű. Sokszor voltam olyan helyzetben, amikor egy anyanyelvű beszélő hibásnak titulálta, ahogy megfogalmaztam valamit, pedig csak egy másik dialektust használtam (amerikai angol kifejezést használtam brit helyett). Ezekkel a különbségekkel az anyanyelvűek vagy nincsenek tisztában, vagy ha tisztában is vannak vele, általában a saját dialektusukat tartják helyesnek.

Az anyanyelvű tanár előnyei

  • Jobban ismeri a kötetlen nyelvhasználatot, amit az ember a barátaival vagy otthon használ. A nem anyanyelvű tanár ugyanis inkább formális körülmények közt tanulja a nyelvet, gyakran inkább írott szövegeket lát, és nem adatik meg neki, hogy kötetlen társalgásban gyakorolja a nyelvet.
  • Jobban tudja, hogy mi hangzik ‘angolosabban’. Egy dolgot számtalan módon kifejezhetünk, és noha mindegyik nyelvtanilag helyes, mégis vannak természetesebben hangzó mondatok. Kétségtelen, hogy egy anyanyelvi tanár jobban tudja, hogy melyek ezek.
  • Nem fog fölöslegesen magyarul beszélni. Sokszor egy magyar angoltanár akkor is magyarul beszél diákjaival, amikor nyugodtan beszélhetne angolul. Egy anyanyelvű tanár esetén kénytelen vagy az angolodra támaszkodni, ami nagyon jó tanulási körülményt biztosít.
  • Sokkal inkább autentikusabb mint a kultúra közvetítője. Az anyanyelvű tanár angol nyelvterületen élt, ami rendíkvül felcsigázhatja a tanuló érdeklődését, nagy motiváló ereje lehet.
  • Magas presztízsű akcentussal beszél, ami vagy brit vagy amerikai, esetleg ír. Hozzá kell tenni, hogy számos más országban anyanyelvként beszélik az angolt, de nem tartják őket magas presztízsű dialektusnak: pl.: Dél-Afrika, Jamaica, stb. Egy brit vagy amerikai akcentussal beszélő tanár kifejezetten motiváló lehet, de máskülönben nem tartom előnyösnek. Sokan nem értenének velem egyet, de én inkább semlegesnek gondolom az akcentus kérdését. Gondoljunk csak bele, hogy lassan többen beszélik az angolt nem anyanyelvűként, ezért számtalan akcentus létezik a világban, és valószínű a tanuló is nagyrészt olyan emberekkel fogja használni az angolt, akiknek szintén valamilyen nem anyanyelvi akcentusuk lesz. Másrészt tartózkodnék az akcentus abszolutizmustól, ugyanis mindannyian valamelyest magyaros akcentussal beszéljük az angol, amire akár büszkének is lehetünk, fölösleges emiatt megbélyegezni embereket. Ez demotiválja őket, és hátráltatja a tanulásukat. Mindenesetre előnykét hozom ezt fel, mert a legtöbb ember még mindig felsőbbrendűnek tekinti az anyanyelvi acentust.
angoltanár

Melyiket válasszam?

Ha egyáltalán van választási lehetőséged, hisz lakóhelyed nem feltétlenül hemzseg az anyanyelvi tanároktól. Általánosságban elmondható, hogy a legtöbben nem tudjuk az anyanyelvi tanár előnyeit kihasználni.

Kezdőknek: Ha kezdő vagy, akkor egyértelműen nem anyanyelvi tanárt választanék, ugyanis elég sokat kell magyarul beszélni még az elején. Ezenkívül nem fogod tudni kihasználni az anyanyelvű tanár előnyeit (kötetlen nyelvhasználat, angolosabb beszéd, anyanyelvi akcentus).

Középhaladóknak: Kiváló lehetőség az anyanyelvi tanár arra, hogy még véletlenül se szólalj meg magyarul. Döntsd el te, hogy számít-e az anyanyelvi tanár előnyei. Ha például nagy Amerika rajongó vagy, akkor egy amerikai tanár motiváló ereje sokat jelenthet.

Haladóknak: Ezen a szinten már rendelkezésedre áll annyi nyelvtanulási stratégia, hogy magad is tudd fejleszteni a tudásod. Ha speciális céljaid vannak, például üzleti angol, akcentusfejlesztés, stb., legjobb ha az ahhoz értő angoltanárt választod.

Kötetlen társalgásra: Kérdezd meg magadtól, hogy kell-e egyáltalán ehhez tanár. Számos összjövetel van, ahol gyakorolhatod a nyelvet a világ mindeféle tájairól érkező emberekkel. Ez egy hatalmas lehetőség, de persze nem mindenkinek adott, mert általában nagyvárosokban vannak csak ilyenek. De ha lenne is rá lehetőséged, lehet nincs kedved nagy társaságba menni. Ha úgy döntesz, hogy tanárt fogadsz, válassz olyat, aki szimpatikus és tudsz vele élvezetesen beszélgetni egy órán keresztül. Itt ki tudod használni az anyanyelvi tanár előnyét, aki jártasabb a kötetlen nyelvhasználatban.

Nyelvhelyesség ellenőrzésére: Kezdők, és középhaladók számára mindegy, viszont ha magas szinten tudsz már angolul, akkor egyértleműen anyanyelvi tanárra lesz szükséged. Ilyenkor már nem a nyelvtani apróságokba kell belemenni, hanem az “angolosság” a cél. Azok, akik a legkiválóbban beszélnek angolul is hagyatkoznak anyanyelvűekre, gondoljunk csak bele az anyanyelvű lektorra egy könyv kiadásánál, stb.

Milyen a jó angoltanár?

A teljesség igénye nélkül itt van néhány tulajdonság, amit fontosnak tartok egy angoltanárban. Vannak objektív és egyértelmű elvárások, például az angol nyelv magas szintű ismerete, beszéljen érthetően, stb., és vannak szubjektív tulajdonságok is, nem feltétlenül mindenkinek ugyanaz a fontos.

Személyre szabja az óráit: A tanuló kora, foglálkozása, érdeklődési köre, tanulási stílusa, és még sok más befolyásolja az órára való készülést. Nyílván más lesz az óra egy tizenkét évessel mint egy negyvenkét évessel. Gyakori, hogy emberi tulajdonságokkal kapcsolatos szókincset horoszkópon keresztül mutatják be egyes könyvek. Sokan vannak azonban, akik ebben nem hisznek, ezért nem is lennének motiváltak ha ezzel kapcsolatos feladatot kapnának. Jól látjuk tehát, hogy ahhoz, hogy személyre tudjuk szabni az órákat, jól kell ismernünk a tanulókat. Ennek persze korlátai vannak, de én pont ezért szeretem az első órán megkérdezni az érdeklődéseiket, a motivációikat. Ez történhet akár egy kérdőív segítségével is.

Motivál: A tanuló már eleve motivált, hisz megjelent az órán, és még fizetni is hajlandó érte. Viszont ez a motiváltság általában valami külső kényszerből fakad (például vizsgáznia kell), vagy egy jutalom elérése a cél (előléptetés, fizetésemelés, stb). Ritka, hogy az angolszász kultúrával szeretnének intimebben megismerkedni vagy hobbiból, öncélúan tanulnak nyelveket. Ez természetesen érthető, és nincs is ezzel gond, viszont ha sikerül kialakítani egy belső motivációt is, akkor jelentősen felgyorsíthatjuk a tanulási folyamatot.

Változatosságra törekszik: Gondoljunk csak bele milyen unalmas lenne ugyanolyan feladatokat csinálni egész órán, azon kívül, hogy nem is célravezető. Egy jó tanár váltogatja a feladatok típusát, hogy ne váljon unalmassá az óra, és mind a négy készséget egyaránt fejlessze.

Szórakoztató: Ez meglehetősen szubjektív, de különböző kérdőíves kutatások azt mutatták, hogy a tanulóknak fontos a szórakoztató, vicces angoltanár. Ez nem csak a jó közérzet miatt szükséges, de ha jól érzi magát az ember, akkor a tanulás is sokkal könnyebben megy.

Nem hiteti el, hogy mindent tud: Akármennyire jól tud valaki angolul, mindent senki sem tud. Könnyen előfordulhat, hogy egy ismeretlen szóval találkozik. Ilyenkor ezt be lehet vallani, és a tanulóval közösen meg lehet keresni a szó jelentését. Ezt sokan nem teszik meg, mert félnek, hogy veszítenek a tekintélyükből. Az igazság az, hogy hosszú távon nem éri meg kelteni a látszatot, őszintének lenni mindig kifizetődőbb.
Egyszer valaki nekem azt mondta, hogy nem bízik meg azokban az angoltanárokban, akik szótárt használnak. Meglepdten, azt válaszoltam: én pont azokban nem bízok, akik nem használnak szótárt.

Nem beszél túl sokat: Amikor egy tanár beszél, akkor a tanulóktól veszi el a lehetőséget a nyelv gyakorlására. Persze sokszor szükséges, hogy beszéljen, de mindig kell, hogy legyen jó oka rá, például a már említett nyelvi bevitel miatt, a feladat elmagyarázása, nyelvtani magyarázat, stb. Nagyon könnyű viszont abba a hibába esni, hogy többet beszél, mint amennyi szükséges.

Nem csinál nagy ügyet a hibákból: sőt, ha a hiba a nyelvvel való kísérletezésből adódik, akkor még bátorítja is azt: hadd próbáljon meg olyasmit mondani a tanuló, amit még nem tanult, a nyelv használatának célja elvégre a kommunikáció.
Én úgy érzem, hogy hazánkban kialakult egy olyan kultúra, amiben könnyen lenézzük a másikat a nyelvórán ejtett hibája miatt, sokan felsőbbrendűnek tekintenek magukra, amiért jobb a kiejtésük, stb. Ez a versenykultúra nagyon káros, és szerintem többek között ez a legnagyobb hátráltatója a nyelvtanulásnak.

Ha szeretnél egy jó angoltanárt, vagy legalábbis olyat, aki igyekszik az lenni, akkor lépj velem kapcsolatba most, és kialakítunk neked egy személyre szabott programot.